Büntetőjog összefoglaló: a legfontosabb tudnivalók

A büntetőjog értelmezése, összefüggéseinek vizsgálata kihívást jelent mindenki számára; a büntetőjogban jártas szakemberek otthonosabban mozognak a jogszabályok útvesztői között, ám ez hosszú évek kitartó munkájának eredménye.

A törvény azonban mindenki számára elérhető, nyilvános dokumentum, amelynek ismerete állampolgársági feladatunk, a büntetőeljárás során sem védekezhetünk azzal, hogy nem ismertük a hatályos szabályozást. A következő cikkben a büntetőjoggal kapcsolatos alapvető ismeretek megszerzéséhez szeretnénk segítséget nyújtani. Tartson velünk, és ismerje meg a büntetőjoggal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat közérthető, könnyed formában.

Mi a büntetőjog fogalma?

A büntetőjogi szabályozás körébe azok a jogszabályok tartoznak, amik meghatározzák, mi számít bűncselekménynek, valamint hogy az adott bűncselekményhez milyen jogkövetkezmény, büntetés társul. A büntetőjogi jogszabályok arról is rendelkeznek, hogy milyen eljárás keretében, milyen állami szervek hajtják végre a kiszabott büntetést vagy intézkedést.

A büntetőjog tágabb értelemben vett fogalmába a következő három jogterület tartozik bele: az anyagi büntetőjog, a büntetőeljárási jog és a büntetés-végrehajtási jog.

Míg az anyagi jogot a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény szabályozza, a büntetőeljárás szabályait a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, a büntetés-végrehajtás szabályait pedig a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési eljárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény fekteti le.

Hogyan alakult a büntetőjogi szabályozás a történelem során?

Ahhoz, hogy a jelenleg hatályos Büntetőjogi Törvénykönyvet a kezünkben tarthassuk, a jogtudománynak hosszú utat kellett megtennie. Az egyes korok büntetőpolitikai nézetei jelentősen befolyásolták az aktuális büntetőjogi szabályozás alakulását.

Az első magyar büntető törvénykönyv javaslata

A 18. század végi felvilágosodás hatására a halálbüntetést korlátozzák, a kínvallatást pedig meg is szüntetik. Az első magyar büntető törvénykönyv javaslata latin nyelven íródott 1795-ben. Az akkori jogalkotók célja egy korszerű, modern büntető törvénykönyv megalkotása volt; habár a mai kor felfogásától és büntetőpolitikai nézeteitől ez a javaslat még igen messze állt, ugyanis a büntetések körében ott ragadt a régi feudális viszonyokon alapuló megkülönböztetés.

Események 1843-ban

1843-ban szintén nagy lépést tettek a magyar igazságszolgáltatás megreformálása felé, bár sajnos ezeket a haladó eszméket sem fogadta el az akkori országgyűlés. A halálbüntetés korlátozása, a testi fenyítő büntetések megszüntetésének gondolata egyaránt nagy hatással volt a későbbi jogalkotásra.

Csemegi-kódex: az első magyar büntető törvénykönyv

Az első jelentős változás a szabadságharc bukását követően volt kézzel fogható, az úgynevezett Csemegi- kódex hatályba lépésével. Az 1878-ban elfogadott törvény a nevét megalkotójáról, Csemegi Károlyról kapta. Ez az első magyar büntető törvénykönyv, amely azért különleges, mert igyekezett megszüntetni a feudalizmus korából fennmaradt törvény előtti egyenlőtlenséget.

A Horthy-korszak büntetőjoga

Az első, valamint második büntető novella megalkotása után a Horthy-korszak büntetőjoga az állam elleni szervezkedést, mozgalmak szervezését, a bennük való részvételt sújtotta nagyobb büntetéssel, ezekre fektette a hangsúlyt.

Büntetőjog a második világháborút követően

A második világháborút követően a háborús és népellenes bűncselekményekre való reagálás vált sürgető feladattá. Ebben a társadalmi-gazdasági és politikai szempontból is viharos korszakban nem tudtak megfelelő jogalkalmazási tapasztalatra építhető törvényt alkotni. Átmeneti megoldásként viszont megszületett az 1950. évi II. törvény “A Büntetőtörvénykönyv Általános Részéről”, 1961-ben pedig hatályba lépett egy teljes egészében szocialista szellemiségű törvénykönyv, melyet az 1978. évi Btk. váltott.

A jelenleg is hatályos Btk.

Az ezt követő szinte megszámlálhatatlan módosítás és hosszas munkálatok végeredménye a jelenleg is hatályos Btk.-ról szóló 2012. évi C. törvény. A törvény igyekszik alkalmazkodni az új bűnözési formákhoz, a felgyorsult tudományos fejlődéshez, illetve az Európai Unióba történő belépéssel kapcsolatos jogharmonizációhoz.

Mik a büntetőjog alapelvei?

A büntetőjogi alapelvek olyan általános tételek, amelyek értelmezési segédletet nyújtanak a törvény rendelkezései tekintetében, valamint hézagpótló jelleggel útmutatást adnak abban az esetben, ha a törvény bizonyos élethelyzetekről nem rendelkezik.

Vannak olyan alapelvek, amelyek az egész jogrendszerre érvényesek, így a jogrendszerre általánosságban jellemzőek; ide tartozik például az emberi méltóság vagy a jogegyenlőség elve.

A büntetőjog területén azonban megkülönböztetünk speciális, csak a büntetőjogra vonatkozó alapelveket, amelyek a következők:

• Törvényesség elve,
• Humanizmus elve,
• Tettfelelősség elve,
• Bűnösségen alapuló felelősség elve,
• Arányosság elve,
• Szubszidiaritás elve,
• Kétszeres értékelés tilalma.

Néhány gondolatot érdemes mindegyikhez hozzáfűzni, így a büntetőjog egészéről kapunk tisztább képet.

A törvényesség alapelve

Az elv szerint csak olyan cselekményt lehet bűncselekménynek tekinteni, amit a törvény már az elkövetés előtt is annak nyilvánított (nullum crimen sine lege). Tehát utólag nem lehet azt mondani egy cselekményről, hogy az büntetendő, mert ezzel a kiszámíthatóság és jogbiztonság követelményét sértené a jogalkotó. Az ilyen visszaható hatály alkalmazása tilos.

Az alapelv egy másik fontos szabályt is lefektet: csak olyan büntetést lehet kiszabni az elkövetőre, amit a törvény már a bűncselekmény előtt leírt (nulla poena sine lege). Az elkövetés után nem lehet például egy törvényben nem olvasható súlyosabb büntetést kiszabni.

A humanizmus alapelve

Az alapelv célja az emberi méltóság megőrzése, függetlenül az elkövetett bűncselekménytől. Ehhez kapcsolható a kínzások, csonkító büntetések eltörlése, a halálbüntetés megszüntetése.

A tettfelelősség elve

A tettfelelősség elve szerint a büntetőjogi felelősségrevonás alapja csak a múltban elkövetett bűncselemény lehet, azaz önmagában a kriminális veszélyesség, valamint az elkövető személyiségjegyei nem szolgálhatnak alapul a büntetőjogi felelősségrevonásra.

A bűnösségen alapuló felelősség elve

Az elv azt jelenti, hogy csakis a bűnösen okozott cselekmény büntethető, vétlenül elkövetett cselekmény nem. De honnan tudjuk, hogy mi a bűnös tett?

A büntetőjogi jogtudomány szerint a bűnösség röviden a szándékosság vagy gondatlanság formájában megnyilvánuló aktuális pszichés viszony. A szándékosság megvalósítható egyenes szándékkal (az elkövető előre látja cselekménye következményeit, és kifejezetten kívánja azokat) és eshetőleges szándékkal (az elkövető előre látja cselekménye következményeit, és belenyugszik azokba).

A gondatlanság lehet tudatos gondatlanság (az elkövető előre látja magatartása következményeinek a lehetőségét, de könnyelműen bízik azok elmaradásában), valamint hanyag gondatlanság (az elkövető nem látja előre magatartása lehetséges következményeit, mert elmulasztotta a „tőle elvárható” figyelmet vagy körültekintést).

Az arányosság elve

Az emberi alapjogok védelméhez szorosan kapcsolódik ez az elv, ugyanis arról rendelkezik, hogy az állam mennyire avatkozhat bele az egyén szabadságába, mennyiben korlátozhatja az elkövető jogait, szabadságát. A büntetésnek tehát arányosnak kell lennie az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, valamint társadalomra való veszélyességével.

A szubszidiaritás elve

Az elv azt jelenti, hogy a büntetőjog kisegítő jelleggel van jelen a társadalomban, tehát nem elsődleges eszközként kell a büntetőjog eszközeit alkalmazni. A cél az, hogy az erkölcsi normák fenntartása elérhető legyen a lehető legenyhébb beavatkozással. A szubszidiaritás elve szerint a jogrendszeren belül először más jogágak szankcióit kell alkalmazni, a büntetőjog rendelkezéseit csak végső esetben.

A kétszeres értékelés tilalma

Azt jelenti, hogy az elkövetőt nem lehet kétszer ugyanazon bűncselekmény miatt megbüntetni, valamint a büntetés kiszabásakor a bíróság nem értékelheti ugyanazt a tényt kétszer.

Az időbeli, területi, és személyi hatály

Egy törvény alkalmazásának két feltétele van, hogy érvényes és hatályos legyen. Az érvényesség azt jelenti, hogy a jogszabályt az előírt forma szerint olyan állami szerv alkotta meg, amely erre hivatott, és az előírt módon ki is hirdeti a rendelkezést. Kizárólag az ilyen formában született jogszabályt tekintjük érvényesnek. A hatályosság pedig azt mutatja meg, hogy az adott jogszabályt mikor, hol és kire nézve kell alkalmazni.

Ez alapján beszélhetünk időbeli, területi és személyi hatályról.

Az időbeli hatály

Ami az időbeli hatályt illeti, a Btk. 2.§-a szerint “a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni”; tehét olyan bűncselekményért nem lehet felelősségre vonni senkit, ami az elkövetés idejében nem számított bűncselekménynek.

Miért fontos mindez?

Azért, mert az úgynevezett visszaható hatály tilalmával biztosítható egy kiszámítható jogkörnyezet, valamint maga a jogbiztonság. A visszaható hatály tilalma alól mégis van két kivétel, azonban ezek a kivételek nem gyengítik a jogbiztonságot, hanem a társadalom védelmét és az igazságosságot szolgálják: a visszaható hatály alkalmazása akkor engedélyezett az egyik kivétel szerint, “ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.”

A másik kivétel szerint “az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.”

A Büntető Törvénykönyv területi és személyi hatályáról a Btk. 3. §-a rendelkezik, amely kimondja, hogy a magyar büntető törvényt kell alkalmazni:

• a belföldön elkövetett bűncselekményre,
• a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett bűncselekményre,
• a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.

A személyi hatály

A személyi hatály körében a Btk. kimondja, hogy a magyar büntető törvényt kell alkalmazni:

A nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az:

• a magyar törvény szerint bűncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő,
• állam elleni bűncselekmény, – kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést és a kémkedést az Európai Unió intézményei ellen – tekintet nélkül arra, hogy az az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e,
• a XIII. vagy a XIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény (emberiesség elleni és háborús bűncselekmények), vagy egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő,
• a magyar állampolgár, a magyar jog alapján létrejött jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany sérelmére nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre is, amely a magyar törvény szerint büntetendő.

Milyen részekre osztható a Büntető Törvénykönyv?

A Btk. két nagy egységre osztható, általános és különös részt találunk benne. Az általános rész olyan szabályokat foglal magában, ami minden egyes bűncselekményre igaz. Fogalmakat, jogintézményeket tisztáz, így biztonsággal lehet értelmezni és alkalmazni a törvény különös részében foglalt elemeket.

A különös részben pedig tételesen megtaláljuk az összes büntetendő cselekmény törvényi tényállását, valamint a hozzá rendelt jogkövetkezményeket, a büntetési tételekkel együtt. Fontos megemlíteni a törvény záró részét, amiben az értelmező rendelkezésekről, illetve az egyes bűncselekményeknél felmerülő kiegészítő információkról is olvashatunk.

Mit érdemes tudni a nemzetközi büntetőjogról?

A bűnüldözés nem korlátozható az országhatáron belülre, így rendkívül nagy jelentősége van az államok együttműködésének. Ilyen eset előfordulhat akkor, ha például az elkövető külföldön tartózkodik, vagy nem az adott állam állampolgára.

A nemzetközi bűnügyi együttműködésnek létezik ezen kívül egy olyan formája is, amelyben a felek között hierarchia áll fenn; ilyen például egy nemzetközi büntetőbíróság és bármely állam kapcsolata.

A nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbj.) a következő együttműködési formák szabályozását fekteti le:

• Kiadatás,
• Büntetőeljárás átadása, illetve átvétele,
• Szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése,
• A vagyonelkobzás, az elkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, illetve az ezzel azonos hatású büntetés vagy intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése,
• Eljárási jogsegély,
• Feljelentés külföldi államnál.

Forrás: Görgényi- Gula- Horváth- Jacsó- Lévay- Sántha- Váradi: Magyar Büntetőjog Általános Rész, CompLex Kiadó, Budapest, 2014.

Ha büntetőjoggal kapcsolatos kérdése merült fel, keresse irodánkat bizalommal!

Gyakran Ismételt Kérdések