Btk.368.§: Önbíráskodás

Egy ember élete során számos olyan helyzettel kerülhet szemben, amely során a vagyoni helyzetinek a rendezése más személytől függ, triviális példa barátok között létrejött pénzkölcsön során fellépő elszámolási vita, ki nem fizetett munka vagy más vagyonában okozott kár és annak rendezése. Az ilyenkor ideális forgatókönyv, ha a felek meg tudnak egymással állapodni. Ugyanakkor ez sok esetben nem ilyen egyszerű, nagyon könnyen perré tud alakulni az érintettek között. 

Aki volt már hasonló helyzetben könnyen gondolhatott arra, hogy a saját kezeibe veszi a dolgokat és lezárja a vitát. E gondolatmenet által kifejtett magatartás meglehetősen könnyen tudja a Btk. 368. § szerinti önbíráskodást megvalósítani.

Mi az önbíráskodás jelentése a Btk. 368 § alapján?

Önbíráskodást az követ el, aki jogos vagy jogosnak vélt igényének érvényesítése érdekében erőszakot vagy fenyegetést alkalmaz. A bűncselekmény központi eleme a jogellenes kényszerítés. Az önbíráskodás gyakran kapcsolódik:

• tartozások behajtásához, 
• birtokvitákhoz, 
• pénzügyi követelésekhez. 

A törvény nem engedi meg az önhatalmú fellépést, a védelem középpontjában a vagyoni viszonyok rendjéhez, a vagyoni igények törvényes úton történő érvényesítéséhez fűződő érdekek állnak.

Mi az erőszak és a fenyegetés fogalma a Btk. 368 szerint?

Az erőszaknak értékelendő a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Fontos, hogy jelen deliktum esetében a passzív alany ellen kell irányulnia, az úgy is megvalósulhat, hogy az erőszak közvetlenül egy adott dologra kerül kifejtésre, de az érintett személy fizikai közelsége miatt áttevődik rá.

A fenyegetés megvalósulásához az elkövetőnek olyan súlyos hátrányt kell kilátásba helyeznie, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Mi a bűncselekmény célzata az önbíráskodás esetében?

Az önbíráskodás célzatos bűncselekmény, vagyis csak egyenes szándékkal valósítható meg. Az elkövető célja meghatározott vagyoni igénynek érvényt szerezzen. Indifferens, hogy ez az igény a sajátja vagy valaki másé. 

Mit jelent az igény jogossága a Btk. 368 alapján?

Ahhoz, hogy a kifejtett magatartás az önbíráskodást valósítsa meg a célzatnak jogosnak vagy vélelmezetten jogosnak kell lennie. Jogosnak minősül az az igény, ami jogi alapokon nyugszik, perben is érvényesíthető, vagyis a sértettnek ténylegesen fennáll valamilyen vagyoni jogviszonya. Jogosnak vélt az az igény, amelynek jogi elismertsége vitatott, az elkövető szubjektív megítélése szerint áll fenn, vagy az olyan kötelmi helyzetek, ahol a teljesítést a törvény nem tiltja, de peres utón nem lehetne érvényt szerezni a követelésnek. Utóbbi esetben kiemelten fontos, hogy az elkövető abban a jóhiszemű tudatban legyen, hogy a követelése megfelelő jogi alapokkal rendelkezik, azonban az alkalmazott módszer, amellyel igényt kíván szerezni nem jogszerű. Ilyen esetekre példa:

• pénzkövetelés behajtása, 
• elévült követelés behajtása, 
• magánszemélyek közötti kártyajátékból származó pénzkövetelés.

Abban az esetben, ha az igény nem értékelhető még jogosnak véltnek sem, vagyis nincs olyan jogszabály, amely alapján a követelése fennállhatna, csupán jogtalan vagyoni előnyt szeretne realizálni az elkövető cselekménye más bűncselekményt valósít meg.

Mi a különbség az igazságszolgáltatás és az önbíráskodás között?

Az igazságszolgáltatás törvényes keretek között működik. Az önbíráskodás ezzel szemben jogellenes önhatalom. A legfontosabb különbségek:

• az igazságszolgáltatás hatósági eljárás keretében történik, 
• az önbíráskodás magánszemély által alkalmazott kényszer, 
• a jogérvényesítés állami monopólium. 

A magyar jogrendszer célja a konfliktusok békés és jogszerű rendezése. Ez védi a társadalmi rendet és a személyi biztonságot.

Hogyan büntetik az önbíráskodást Magyarországon?

Az önbíráskodás alapesetben 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A büntetés mértéke az alkalmazott erőszak és a körülmények alapján változik. A bíróság figyelembe veszi:

• az erőszak súlyát, 
• a fenyegetés mértékét, 
• az okozott sérülést, 
• az elkövető előéletét.

Hogyan viszonyulnak az önbíráskodáshoz a nemzetközi jogi szempontok alapján?

A modern jogrendszerek általában tiltják az önhatalmú jogérvényesítést. Az állam kizárólagos jogosultsága az igazságszolgáltatás működtetése. A nemzetközi jogi szemlélet szerint a jogviták békés rendezése elsődleges, az erőszak alkalmazása kivételesen engedhető meg, a személyi biztonság védelme alapvető érték.  Ez a megközelítés összhangban áll az európai büntetőjogi gyakorlattal is.

Melyek az önbíráskodás súlyosabban minősülő esetei?

A törvény súlyosabban bünteti azokat az eseteket, amikor az elkövetés fokozott veszélyességgel jár.

Minősített eset jelen bűncselekmény esetében:

• csoportos elkövetés: legalább 3 személynek kell részt venni  
• fegyveresen: működőképes lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert, robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket, vagy ezek utánzatával fenyegetve követik el
• felfegyverkezve: követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál
• védekezésre képtelen, vagyis olyan személy sérelmére, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére.

Bármelyik megállapítása esetén büntetés 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendelik büntetni. 

Mikor jogszerű az önhatalmú fellépés?

A bűncselekmény (3) bekezdése egy büntethetőséget kizáró kitételt rögzít. Ugyanis, ha a törvényi tényállást megvalósító személy jogellenesség hiányában nem vonható felelősségre, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze. Ilyen eset például a Ptk.-ban rögzített birtokvédelmi helyzet, mivel a törvény kimondja, hogy a tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet. Azonban szigorúan akkor, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. Így meghatározott keretek között, de a birtokos önhatalmúlag felléphet a jogszerűtlenül eljáró személlyel szemben. A „megengedett fenyegetésként” értelmezhető a feljelentés kilátásba helyezésé, ha a bűncselekménnyel okozott kár nem kerül megtérítésre.

Jól látható, hogy vannak olyan esetek, amikor maga a jog ad felhatalmazást az „önkényes” fellépésre, viszont azt minden esetben vizsgálni kell, hogy fennálltak-e azok a jogszabályi kritériumok, amelyek alapján nem vonható felelősségre az adott személy.    

Gyakran Ismételt Kérdések