A Btk 337.§ szerinti rémhírterjesztés nem tekinthető a leggyakrabban megvalósuló deliktumnak, azonban igen komoly következményeket is eredményezhet a megvalósítása. A valótlan információk gyorsan pánikot és társadalmi bizonytalanságot okozhatnak. A törvény a cikk alapját adó bűncselekménnyel a köznyugalom és a társadalmi rend védelmét szolgálja.
Mi számít rémhírterjesztésnek a Btk. 337.§ szerint?
A rémhírterjesztés a köznyugalmat hívatott védeni és két eltérő alapesettel rendelkezik.
Az első bekezdésben szabályozott esetben a tettes közveszély színhelyén, azzal összefüggésben, nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére.
A törvényi definícióból jól látható, hogy több törvényi tényállási elemnek egységesen kell fennállnia ahhoz, hogy a kifejtett magatartás bűncselekményként legyen értékelhető. Mindenekelőtt valótlan – azaz alapjaiban a valóságot nélkülöző – tény, vagy a valóságtartalommal rendelkező, de annak egyes elemeinek önkéntes eltorzításával, kiemelésével vagy kiragadásával létrehozott elferdített tény állítása, vagy híresztelése. Utóbbi azt jelenti, hogy nem az elkövető találta ki vagy ferdítette el a nem megfelelő tényeket, de továbbadja azokat. Következő lényegi elem a közveszély ugyanis ennek helyszínén – ahol nagy nyilvánosságnak jelen kell lennie – és ezzel összefüggésben kell az előzőekben kifejtett magatartást végrehajtani. Végül alkalmasnak kell lennie arra, hogy zavart vagy nyugtalanságot keltsen nagyobb ember csoportban. Előbbinél kiemelt súllyal bír, hogy a zavarnak vagy nyugtalanságnak nem kell megtörténnie, csupán a tényeknek kell olyanoknak lennie, amelyek ezt eredményezhetik, amelyek már minden esetben egyéni értékelés. Utóbbi fogalom értelmezése a jogalkalmazásra hárult, mivel a jogalkotás nem határozta meg.
A második alapeset sajátossága, hogy csak különleges jogrend idején követhető el, ilyen volt például a COVID-19-ben fennálló veszélyhelyzet. Ilyen esetekben a kormány rendeleti úton kormányoz a hatékony és gyors intézkedések és védelem érdekében. Az életet és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzetek egy bizonyos szint elérését követően más alapjogok korlátozását teszik indokolttá, mint a jelen deliktum esetében a véleménynyilvánítás szabadsága. Ahhoz, hogy ez az alapeset megvalósuljon az előző alapeset vonatkozásában kifejtett elkövetési magatartásnak objektíve alkalmasnak kell lennie a védelem akadályozására vagy meghiúsítására. Akárcsak fentebb itt sem kell ténylegesen eredménynek bekövetkezni.
Hogyan büntetik a rémhírterjesztést?
Az első alapeset elkövetése esetén 3 évig, míg a második esetben 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető. Az, hogy ténylegesen, milyen büntetés állapít meg a bíróság marasztalás esetében az elkövetés tárgyi és az elkövető személyes körülményei lényegesen befolyásolják.
Mit tehetünk, ha rémhírterjesztéssel vádolnak?
Ahogy fentebb is kifejtésre került a rémhírterjesztés törvényi tényállása meglehetősen komplex. Számos feltétel került rögzítésre, amelyek konjunktívak. Emellett több fogalom is a joggyakorlat során került kidolgozásra és jelentős szerepe van a bírói gyakorlat ismeretének.
Mindezek fényében célszerű minél hamarabb egy a büntetőjogban jártas ügyvéddel történő konzultáció annak érdekében, hogy átfogó képet kaphassunk arról, hogy a kifejtett tevékenység mennyire illeszthető bele a törvényi tényállásba.
Kérjen büntetőjogi segítséget!
Ha Önt, hozzátartozóját vagy ismerősét őrizetbe vették, vagy gyanúsítottként kívánják kihallgatni, akkor haladéktalanul fel kell keresnie egy büntetőjoggal foglalkozó ügyvédet, hogy még idejében meggátoljuk a letartóztatást!
Tapasztalt védőügyvédeink Dr. Szép Árpád Olivér vezetésével készen állnak, hogy segítsenek Önnek. Hívjon minket a +36703298333 telefonszámon vagy kérjen konzultációs időpontot az iroda@drszep.hu email címen.
A legfontosabb, védőügyvéd nélkül nem mondjon semmit és ne tegyen vallomást!
Gyakran Ismételt Kérdések
Valótlan vagy valós, de elferdített tény állítása, vagy híresztelése, amelynek alkalmasnak kell lennie bizonyos negatív hatások kiváltására.
Az első alapeset vonatkozásában a közveszéllyel összefüggésben, annak helyszínén nagy nyilvánosság előtt történik a közlés, és alkalmas társadalmi pánik vagy zavar előidézésére.
A második alapesetnél különleges jogrend idején kell történnie közlésnek és alkalmasnak kell lennie a védekezés akadályozására vagy meghiúsítására.
Az (1) bekezdésben meghatározott rémhírterjesztés 3 évig, míg a (2) bekezdésben rögzített esetben 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli bünteti a Btk. az elkövetőt. Ugyanakkor a tényleges büntetés az eset egyéni körülményeitől függ.